A legtöbben úgy növünk fel, hogy megtanuljuk: a kritika épít, a szigor pedig fegyelmet tanít. Ám az állandó belső ostorozás hosszú távon nem ösztönzőleg hat, hanem felőrli a lelki tartalékainkat. Itt az ideje, hogy felfedezzük a saját magunk felé tanúsított kedvesség erejét. Ez a szemléletmód alapjaiban változtathatja meg a mindennapi közérzetünket.
Miért vagyunk önmagunk legszigorúbb kritikusai?
Modern világunkban a teljesítmény az elsődleges mérce, amihez elengedhetetlen a folyamatos önellenőrzés. Gyakran észre sem vesszük, milyen kegyetlen hangon beszélünk magunkkal, amikor hibázunk. Olyan jelzőket aggatunk magunkra, amelyeket egy barátunknak soha nem mondanánk a szemébe. Ez a belső monológ mély nyomokat hagy az önbecsülésünkön. A folyamatos bírálat pedig csak növeli a bennünk lévő feszültséget.
A pszichológusok szerint ez a viselkedés gyakran a gyermekkorból gyökerezik. Ha csak a sikereinkért kaptunk elismerést, felnőttként is csak akkor érezzük magunkat értékesnek, ha tökéletesen teljesítünk. Ez a megfelelési vágy azonban egy feneketlen kút.
Az önegyüttérzés nem azonos az önsajnálattal
Sokan tartanak attól, hogy ha elnézőbbek lesznek magukkal, akkor ellustulnak vagy elveszítik a motivációjukat. Az önegyüttérzés azonban nem a felelősség elhárításáról szól, hanem a nehézségek elismeréséről. Amikor kudarc ér minket, nem az a cél, hogy megmagyarázzuk a bizonyítványt, hanem hogy emberként tekintsünk magunkra. Mindannyian követünk el hibákat, és ez nem tesz minket kevesebbé. A megértés sokkal hatékonyabb üzemanyag a fejlődéshez, mint a büntetés.
Az önsajnálat befelé forduló és elszigetelő, míg az önegyüttérzés összeköt minket másokkal. Segít felismerni, hogy a szenvedés és a tökéletlenség az emberi lét alapvető része. Nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, még ha a közösségi média mást is sugall. Ha ezt elfogadjuk, a belső feszültségünk is csökkenni kezd. A közös emberi sors tudata felszabadító erejű lehet.
Gondoljunk úgy erre a folyamatra, mint egy belső szövetség megkötésére. Nem magunk ellen, hanem magunkért kell dolgoznunk a legnehezebb időkben is. A kedvesség nem gyengeség, hanem érzelmi intelligencia. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy a padlóról is gyorsabban álljunk fel.
Gyakorlati módszerek a belső hang megszelídítésére
Az első lépés a tudatosság, vagyis az, hogy tetten érjük a negatív gondolatainkat. Amikor legközelebb azon kapjuk magunkat, hogy ostorozzuk a lelkünket, álljunk meg egy pillanatra. Kérdezzük meg magunktól, vajon egy szerettünknek is ezt mondanánk-e hasonló helyzetben. A válasz szinte biztosan nem lesz, és ez rávilágít az aránytalanságra. Próbáljuk meg ugyanazt a türelmet tanúsítani magunk felé is.
Próbáljuk meg a „kell” szót lecserélni a „szeretném” vagy a „lehetőségem van rá” kifejezésekre. A nyelvi fordulatok meglepően nagy hatással vannak az érzelmi állapotunkra. Ha a kötelességek helyett a választás szabadságára fókuszálunk, csökken a ránk nehezedő nyomás. Ez az apró csere segít visszanyerni a kontrollt.
A fizikai megnyugvás is segíthet a lelki egyensúly megtalálásában. Egy mély lélegzet vagy egy pohár meleg tea is jelzés lehet a testünknek, hogy biztonságban vagyunk. Ilyenkor a stresszhormonok szintje csökkenni kezd, és tisztábban látjuk a helyzetünket. Ne becsüljük le a test és a lélek kapcsolatát. A testi kényelem gyakran az első lépés a mentális megnyugvás felé. Ilyenkor érdemes egy pillanatra lehunyni a szemünket.
Ne feledjük, hogy a változás nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Legyünk türelmesek a folyamattal szemben is. Minden apró felismerés közelebb visz a célhoz.
Hosszú távú előnyök a mentális egészségünk szempontjából
Az önegyüttérzés gyakorlása bizonyítottan csökkenti a szorongást és a depresszió kockázatát. Azok, akik képesek megbocsátani maguknak, rugalmasabbak a nehéz élethelyzetekben is. Nem omlanak össze egyetlen kudarctól, mert az önértékelésük stabilabb alapokon nyugszik. Ez a mentális rugalmasság a boldogabb élet egyik legfontosabb összetevője. Érdemes tehát tudatosan befektetni ebbe a belső munkába.
A kapcsolataink is javulni fognak, ha barátságosabbak leszünk önmagunkkal. Aki békében van a saját hibáival, az másokkal szemben is elfogadóbb és türelmesebb lesz. Kevesebb lesz a felesleges konfliktus és a mások felé irányuló elvárás.
Kezdjük kicsiben, és ne várjuk el magunktól, hogy egy nap alatt megváltozzunk. Az önmagunkkal való megbékélés egy élethosszig tartó folyamat, de minden egyes kedves gondolat megéri a befektetett energiát. Legyünk saját magunk legjobb barátai, mert ezzel tartozunk a saját boldogságunknak.
