Egy új kerítés vagy kapu kiválasztása sokkal több, mint esztétikai döntés. A megfelelő típus nemcsak kényelmesebb mindennapokat biztosít, de hosszú távon növeli az ingatlan értékét és funkcionalitását is. A bejárati kapu esetében három fő típussal találkozhatunk: kétszárnyú kapuval, tolókapuval és úszókapuval. Hogy melyik a legjobb választás, az leginkább a telek adottságaitól és az elvárt használati szokásoktól függ.
A kétszárnyú kapu a legklasszikusabb megoldás. Két szimmetrikus szárnya középen záródik, kinyitásukhoz azonban komoly helyigény szükséges, főként belső nyílás esetén. Egyenes és viszonylag tágas udvarokra ideális választás, különösen ott, ahol nincs akadálya a kapuszárnyak nyílásának. Viszont szűk vagy meredek beálló esetén kényelmetlenné válhat a használata, különösen télen, hó esetén.
A tolókapu oldalirányba nyílik, általában egy sínen gurulva. Előnye, hogy nem vesz el helyet az udvarból, viszont szükség van eltolási irányban legalább a kapu szélességével megegyező szabad falszakaszra vagy kerítésre. Ez városi, keskeny utcafrontú telkeknél gyakran nem megoldható, ráadásul a sínrendszer hajlamos lehet az elakadásokra, ha nem tartjuk tisztán.
A leginkább univerzális megoldás az úszókapu, amely szintén oldalirányba nyílik, de sín helyett a kapu egy konzolon „úszik” a levegőben. Ennek köszönhetően nem akad el jégen, kavicson vagy sárban, és a dombos, lejtős terepen is stabilan működik. Szűk, nehezen járható bejáróknál, ahol se toló-, se kétszárnyú kapu nem praktikus, az úszókapu ideális választás lehet. Ráadásul az úszókapu motorok fejlett technológiájuknak köszönhetően csendes és megbízható működést biztosítanak, akár távirányítóval vagy okosotthon-rendszerhez csatlakoztatva.
Gyakori tervezési hibák, amiket érdemes elkerülni
A kapu kiválasztása során az esztétika mellett legalább ilyen fontos a funkcionalitás is, ezért a tervezési szakaszban érdemes tudatosan végiggondolni a telek adottságait és a mindennapi használatot. Egy rosszul kiválasztott kaputípus hosszú éveken át bosszúságot okozhat, míg egy jól megválasztott megoldás szinte észrevétlenül beépül a mindennapok kényelmébe.
Például ha a bejárat közvetlenül egy forgalmas utcára nyílik, ahol kevés a hely az autóval való manőverezéshez, a kétszárnyú kapu hátrányt jelenthet, mivel a nyíló szárnyak útban lehetnek vagy kilóghatnak a járdára. Ilyen helyzetben sokkal praktikusabb lehet egy úszókapu, amely oldalirányban nyílik anélkül, hogy bármilyen mozgó alkatrész a jármű útjába kerülne.
Másik gyakori példa, amikor a telek lejtős, azaz az udvar belseje felé emelkedik. Ilyen terepen a kétszárnyú kapu szinte használhatatlan, mert a szárnyak elakadnak a földben vagy nagy részt kell kivágni a talajból. A tolókapu sínrendszere pedig nehezen tartható tisztán, ha a lejtőn összegyűlik a víz, sár vagy kavics. Ezzel szemben az úszókapu „lebeg” a talaj felett, így ezek a problémák nem jelentkeznek.
Szintén fontos tényező a bejáró szélessége és az oldalt rendelkezésre álló hely. Ha nincs elegendő falszakasz, ahová a kaput el lehet tolni, a toló- és úszókapu sem működik jól. Ilyenkor marad a kétszárnyú változat, vagy egyedi megoldásban kell gondolkodni, például harmonika kapuban.
Ne feledjük, a kapu az egyik első dolog, amit meglát egy látogató vagy érdeklődő vásárló, tehát egyszerre funkcionális és esztétikai elem, a ház „mozgó homlokzata”. Ezért érdemes már a kerítés tervezésénél komplexen gondolkodni: figyelembe venni a terepviszonyokat, az autóforgalmat, az elektromos kiállás lehetőségét és azt is, hogy később automatizálható legyen a rendszer. Egy jól átgondolt döntéssel évekre előre kényelmet és stílust viszünk a mindennapokba.
