A pénzről való beszélgetés sok családban még ma is tabunak számít, pedig a pénzügyi tudatosság alapjait nem az iskolában, hanem otthon, a konyhaasztalnál sajátítják el a gyerekek. Nem bonyolult közgazdasági összefüggésekre kell gondolni, hanem azokra az apró döntésekre, amelyeket nap mint nap meghozunk a boltban vagy a rezsiszámlák befizetésekor. Ha időben elkezdjük bevonni őket ezekbe a folyamatokba, akkor felnőttként sokkal magabiztosabban mozognak majd a gazdasági világban. A cél nem az, hogy kis könyvelőket faragjunk belőlük, hanem az, hogy értsék: a forintok mögött munka és választási lehetőségek állnak.
Mikor jön el az ideje az első zsebpénznek?
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy az iskolakezdés környéke a legalkalmasabb pillanat az első rendszeres juttatás bevezetésére. Ekkor már alapvető matematikai ismereteik vannak, és kezdik érteni a számok közötti összefüggéseket. Fontos, hogy a zsebpénz kiszámítható legyen, tehát minden héten vagy hónapban ugyanabban az időpontban érkezzen meg a kis tulajdonosához.
Ne kössük a zsebpénzt az alapvető házimunkához, mint például az ágyazáshoz vagy a saját szobájuk rendbetételéhez, hiszen ezek a közösségi lét természetes részei. Különleges, extra feladatokért viszont adhatunk némi kiegészítést, ha úgy látjuk jónak. Ez segít nekik megérteni, hogy az extra erőfeszítés extra bevétellel járhat.
A kezdő összeg ne legyen túl magas, éppen csak annyi, amiből egy-két apróságot meg tudnak venni. A lényeg itt nem a vásárlóerő, hanem a kezelés feletti kontroll megszerzése. Kezdetben érdemes készpénzben adni az összeget, mert a fizikai érintés segít a gyereknek felfogni a pénz fogyását.
A vágyak és a szükségletek közötti különbség
Az egyik legfontosabb lecke, amit meg kell tanítanunk, az a pillanatnyi vágy és a valódi szükséglet közötti különbségtétel. Amikor a gyerek egy tizedik műanyag játékot követel a boltban, érdemes megállni egy pillanatra. Kérdezzük meg tőle, hogy ez valóban olyasmi, amivel egy hét múlva is játszani fog, vagy csak a színes csomagolás vonzotta-e meg.
Vezessük be a „három persely” módszerét, ami vizuálisan is segít a prioritások felállításában. Az egyik persely legyen a költőpénz, a másik a megtakarítás egy nagyobb célra, a harmadik pedig az adományozásé. Ezzel nemcsak a spórolást tanítjuk meg, hanem a társadalmi felelősségvállalást is. Ha látják, ahogy a megtakarításos perselyben gyűlik az összeg, sokkal nagyobb öröm lesz megvenni belőle a vágyott dolgot.
Közös tervezés a boltban és otthon
A bevásárlás az egyik legjobb terepgyakorlat a pénzügyi neveléshez, ha van rá türelmünk. Adjunk a gyerek kezébe egy listát és egy keretösszeget, amiből mondjuk az uzsonnáit kell összeválogatnia a hétre. Segítsünk neki összehasonlítani az egységárakat, és magyarázzuk el, miért a nagyobb kiszerelést vagy az akciós terméket választjuk.
Meglepő lehet, de a gyerekek élvezik, ha komolyan vesszük őket, és bevonjuk őket a családi költségvetés bizonyos részeibe. Meséljünk nekik arról, mennyibe kerül az áram, a víz, vagy éppen az internet-előfizetés. Nem kell rájuk pakolni a megélhetési gondokat, de érdemes tisztázni, hogy a szolgáltatások nincsenek ingyen.
A nyaralás tervezésekor is kaphatnak egy kisebb összeget, amivel teljesen önállóan gazdálkodhatnak az út alatt. Ha az első napon fagyira és felesleges szuvenírekre költik az egészet, ne pótoljuk ki a keretet. Ez kegyetlennek tűnhet, de a tapasztalati tanulásnál nincs hatékonyabb módszer.
Idővel láthatjuk majd, ahogy elkezdenek mérlegelni és taktikázni a rendelkezésre álló forrásokkal. Ez a fajta tudatosság később, a diákhitel vagy az első fizetés idején válik majd igazán kifizetődővé.
Hagyjuk, hogy a saját hibáikból tanuljanak
Szülőként fájdalmas nézni, ahogy a gyerekünk nyilvánvalóan rossz üzletet köt, vagy elszórja a pénzét valami értéktelenre. Mégis, ezek a hibák nélkülözhetetlenek a fejlődéshez, amíg kicsi az összeg és alacsony a kockázat. Jobb, ha most veszítenek el kétezer forintot egy rossz döntés miatt, mint ha felnőttként százezreket egy kedvezőtlen hitellel.
Amikor elfogy a pénzük a hónap közepe előtt, álljunk ellen a kísértésnek, hogy „megmentsük” őket. Ehelyett beszélgessünk el velük arról, mi vezetett ide, és mit csinálnának legközelebb másképp. Ez a fajta reflexió segít abban, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért és azok következményeiért.
A mi példánk többet ér minden elméleti tanácsnál
Hiába tartunk kiselőadásokat a takarékosságról, ha a gyerek azt látja, hogy mi magunk is impulzusvásárlók vagyunk. A gyerekek figyelik a reakcióinkat, amikor a pénztárnál fizetünk, vagy amikor egy váratlan kiadás miatt módosítanunk kell a terveinket. Mutassunk nekik példát a türelemben és a tudatos választásban is.
Beszéljünk nyíltan arról, ha mi is gyűjtünk valamire, és miért mondunk le bizonyos dolgokról a cél érdekében. Ez nem panaszáradat kell legyen, hanem a célirányos tervezés bemutatása. Ha látják, hogy a felnőttek is hoznak áldozatokat a jövőbeli biztonságért, természetesnek veszik majd ezt a viselkedést.
A pénzügyi nevelés valójában az életről szóló nevelés: önfegyelemre, türelemre és tisztánlátásra tanít. Ha ezeket az alapokat stabilan lerakjuk, gyermekeink sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb felnőttekké válnak majd. Ne feledjük, a tudás, amit átadunk, az egyik legértékesebb örökség, amit kaphatnak tőlünk.
