Sokszor érezhetjük úgy a mindennapi mókuskerékben, hogy az életünk csupán a feladatok kipipálásáról szól. Munkahelyi határidők, háztartási teendők és a család körüli logisztika tölti ki a napjainkat, miközben a saját igényeinket hajlamosak vagyunk az utolsó helyre sorolni. Pedig egy saját hobbi nem luxus, hanem a lelki egyensúlyunk egyik legfontosabb tartóoszlopa lehet.
A gyermeki kíváncsiság visszaszerzése
Emlékezzünk vissza arra az időszakra, amikor még órákig tudtunk legózni, rajzolni vagy kavicsokat gyűjteni anélkül, hogy az idő múlását figyeltük volna. Felnőttként gyakran elveszítjük ezt a fajta önfeledt elmélyülést, mert minden tevékenységünktől azonnali hasznot vagy eredményt várunk. Pedig az első lépés egy új hobbi felé éppen az, hogy megengedjük magunknak a céltalan kísérletezést.
Érdemes listát írni azokról a dolgokról, amik kislányként lázba hoztak minket, legyen az a tánc, a kézműveskedés vagy a természetjárás. Gyakran ezek a régi emlékek mutatják meg a helyes irányt a jelenben is. Ne féljünk attól, hogy valami „gyerekesnek” tűnik, hiszen a léleknek nincs kora. A felfedezés öröme minden életszakaszban ugyanúgy jár nekünk.
Sokan tartanak attól, hogy nincs elég tehetségük valamihez, ezért el sem kezdik. Fontos azonban tisztázni, hogy a hobbi nem egyenlő a profizmussal. Nem kell kiállítást rendeznünk a festményeinkből, és nem kell maratont futnunk ahhoz, hogy élvezzük a mozgást. A cél maga a folyamat, nem pedig a végeredmény tökéletessége.
A kezdeti nehézségek és a komfortzóna
Az első óra egy kerámia-műhelyben vagy az első jógaedzés ijesztő lehet, hiszen ilyenkor szembesülünk a saját ügyetlenségünkkel. Ez a pillanat az, ahol a legtöbben feladják, pedig ez a tanulási folyamat legtermészetesebb része. Elfogadni, hogy kezdők vagyunk, valójában felszabadító érzés lehet egy olyan világban, ahol mindenhol a maximumot kell nyújtanunk.
Próbáljunk meg legalább három alkalmat adni minden új tevékenységnek, mielőtt döntenénk a folytatásról. Az első alkalom a stresszről, a második az ismerkedésről, a harmadik pedig már az élményről szól. Meglepő lesz látni, milyen gyorsan alkalmazkodik az agyunk és a testünk az új ingerekhez. A komfortzóna átlépése pedig olyan önbizalmat ad, ami az életünk más területeire is pozitívan kisugárzik.
Közösségépítés az új tevékenység köré
A hobbik egyik legnagyobb előnye, hogy kaput nyitnak új emberi kapcsolatok felé, amikre felnőttként már nehezebben teszünk szert. Legyen szó egy könyvklubról vagy egy főzőtanfolyamról, a közös érdeklődés azonnali hidat képez az idegenek között. Itt nem a munkánk vagy a családi állapotunk határoz meg minket, hanem az, amit éppen együtt alkotunk vagy tanulunk.
Ezek a közösségek megtartó erőt jelentenek a nehezebb időszakokban is, hiszen hasonló értékrendű emberekkel vesznek körül. Együtt nevetni egy elrontott recepten vagy közösen biztatni egymást egy túra végén olyan élmény, ami segít kiszakadni a hétköznapi magányból. Sokszor éppen egy ilyen csoportban találunk rá azokra a barátnőkre, akikkel a legmélyebb beszélgetéseket folytathatjuk.
Az időmenedzsment és a prioritások
A leggyakoribb kifogásunk az időhiány, de valójában ez legtöbbször csak szervezés kérdése. Ha heti egy órát fixen beírunk a naptárunkba „énidőként”, a környezetünk is hamar meg fogja tanulni, hogy ez az időszak szent és sérthetetlen. Nem önzés magunkra fordítani az energiát, hanem a hosszú távú fenntarthatóság záloga.
Néha elég csak napi tizenöt percet szánni az olvasásra vagy a kertészkedésre, hogy érezzük a változást. Nem kell rögtön órákban gondolkodni, a rendszeresség sokkal fontosabb a mennyiségnél. A kis lépések összeadódnak, és pár hét után már hiányozni fog az a rövid kis szünet. Figyeljük meg, mennyi időt töltünk céltalan görgetéssel a telefonunkon, és próbáljuk meg ezt az időt értelmesebben hasznosítani.
Kérjünk segítséget a családtól vagy a párunktól a feladatok átcsoportosításában. Gyakran tapasztalni fogjuk, hogy a környezetünk szívesen támogat minket, ha látják rajtunk a lelkesedést. Egy boldogabb és kipihentebb anya vagy feleség mindenki számára értékesebb, mint egy végletekig kimerült mártír. Tanuljunk meg delegálni, hogy maradjon tér a saját örömeinknek is.
Néha az is segít, ha a hobbinkat összekötjük más tevékenységekkel, például munkába menet hallgatunk idegen nyelvű podcastokat. Azonban a valódi kikapcsolódást az adja, amikor csak egyetlen dologra koncentrálunk. Ez a fajta fókuszált figyelem segít lecsendesíteni az elménket.
Engedjük el az eredménykényszert
A modern társadalom hajlamos mindent monetizálni, vagyis pénzzé tenni, de a hobbinak nem ez a célja. Ne akarjuk rögtön eladni a horgolt sálakat, és ne indítsunk blogot az első lefutott kilométerekről, hacsak nem vágyunk erre szívből. Maradjon meg ez a terület egy olyan belső kertnek, ahol nem kell megfelelni senki elvárásainak.
A hobbi lényege, hogy olyasmit csinálunk, amit szeretünk, nem pedig olyasmit, amiben mindenképpen sikeresek akarunk lenni. Ha egy nap nincs kedvünk hozzá, hagyjuk ki nyugodtan, ne csináljunk ebből is egy újabb kötelező házi feladatot. A rugalmasság segít abban, hogy a tevékenység valóban örömforrás maradjon. Ha pedig ráununk valamilyen elfoglaltságra, bátran váltsunk valami másra bűntudat nélkül.
Sokan esnek abba a hibába, hogy drága felszereléseket vásárolnak, mielőtt még tudnák, valóban érdekli-e őket az adott dolog. Kezdjük kicsiben, kölcsönkért eszközökkel vagy használt darabokkal, hogy ne a befektetett összeg miatt érezzünk kényszert a folytatásra. A szabadság ott kezdődik, ahol nincs rajtunk teher. Csak élvezzük a pillanatot, és hagyjuk, hogy a kreativitásunk szabadon áramoljon.
Hogyan válhat a hobbi a mentális egészségünk részévé
A pszichológia flow-élménynek nevezi azt az állapotot, amikor annyira belemerülünk valamibe, hogy megszűnik a külvilág. Ez az állapot bizonyítottan csökkenti a stresszhormonok szintjét és segít a szorongás leküzdésében. Amikor a kezünkkel alkotunk vagy a testünket eddzük, az agyunk képes kikapcsolni a folyamatos rágódást a problémákon. Ez a fajta mentális pihenés elengedhetetlen a kiégés megelőzéséhez.
Hosszú távon egy új hobbi segít megőrizni a szellemi frissességünket és a rugalmasságunkat is. Új idegpályák épülnek, amikor valami szokatlant tanulunk, ami az időskori egészségünk szempontjából is kulcsfontosságú. Vágjunk bele bátran, fedezzük fel az ismeretlent, és ne feledjük: soha nem késő elkezdeni valami olyasmit, ami mosolyt csal az arcunkra.
Zárásként gondoljunk arra, hogy az életünk minőségét nemcsak a sikereink, hanem az apró örömeink is meghatározzák. Egy új hobbi megtalálása nem csupán időtöltés, hanem egy utazás önmagunk felé. Engedjük meg magunknak a felfedezés luxusát, és találjuk meg azt a tevékenységet, ami újra fénnyel tölti meg a szürke hétköznapokat.
