A mai digitális világban, ahol a képernyők folyamatosan versengenek a figyelemért, sok szülő érzi úgy, hogy szinte lehetetlen feladat a könyvek felé terelni a gyerekeket. Pedig az olvasás nem csupán a szókincset bővíti vagy a helyesírást javítja, hanem egy olyan belső világot épít, amely egész életükben menedéket és tudást nyújthat számukra. A titok nem a szigorban vagy a kötelező listákban rejlik, hanem abban, hogyan építjük be az irodalmat a család mindennapi szövetébe. Ha nem feladatként, hanem élményként tálaljuk, a gyerekek maguktól fognak nyúlni a polcon sorakozó kötetek után.
Mutassunk példát a saját hétköznapjainkban
Sokan panaszkodnak arra, hogy a gyerek csak a telefont nyomkodja, miközben ők maguk is ritkán vesznek a kezükbe nyomtatott papírt a kicsik előtt. A gyerekek utánzással tanulnak, és az egyik legerősebb motiváció számukra az, amit a szüleiktől látnak. Ha mi magunk is rendszeresen olvasunk a kanapén ülve, vagy lelkesen mesélünk egy izgalmas cikkről, amit aznap találtunk, az természetessé teszi ezt a tevékenységet. Ez a hiteles példamutatás többet ér minden rábeszélésnél vagy jutalmazási rendszernél.
Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha napi húsz percet mi is könyvvel a kezünkben töltünk el. Elég, ha látják rajtunk a nyugalmat és a figyelmet, amit egy történet nyújtani tud. A látvány beépül a gyerekek tudatalattijába, és az olvasás értékké válik a szemükben. Amikor azt látják, hogy a szülő kikapcsolódik egy könyvvel, ők is kíváncsiak lesznek erre az élményre. A mintaadás hosszú távú folyamat, de ez a legstabilabb alap, amire építhetünk. Így válik a könyv a lakás természetes részévé, nem pedig egy idegen, poros tárggyá.
A közös családi könyvtárazás vagy a könyvesbolti nézelődés is kiváló közös program lehet. A könyv legyen ott a táskánkban a váróteremben vagy a vonaton is. Próbáljuk meg tudatosan lecserélni a közösségi média görgetését egy-egy rövid novellára vagy fejezetre.
Hagyjuk, hogy a gyerek válassza ki a saját könyveit
A szülők gyakran esnek abba a hibába, hogy a saját gyerekkori kedvenceiket akarják ráerőltetni a következő generációra. Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy csak a „magas irodalmat” ismerjük el valódi olvasmánynak. Pedig az olvasás iránti vágy ott kezdődik, amikor a gyerek olyasmit tart a kezében, ami valóban érdekli őt. Hagyjuk, hogy a gyerek válassza ki a saját könyveit, legyen szó akár egy dinoszauruszos enciklopédiáról vagy egy vicces képregényről. A képregények egyébként kiváló kapudrogok lehetnek a szövegesebb művek felé.
Vigyük el őket gyakran könyvtárba, és hagyjuk, hogy órákig böngésszenek a polcok között. Engedjük, hogy olyasmit is hazahozzanak, ami szerintünk talán túl egyszerű vagy nem elég értékes. A saját választás szabadsága növeli a felelősségérzetet és a kötődést a könyv iránt. Ez az önállóság adja meg a kezdő lökést ahhoz, hogy az olvasás belső igénnyé váljon.
Alakítsunk ki egy kényelmes olvasósarkot a lakásban
A környezet meghatározza a hangulatunkat, és ez a gyerekekre hatványozottan igaz. Egy puha szőnyeg, néhány kényelmes díszpárna és egy jól irányított fényű lámpa csodákra képes. Fontos a megfelelő világítás, hogy a szem ne fáradjon el túl gyorsan. Legyen ott egy kis asztal a teának vagy a kakaónak, hogy igazi rituálé kerekedjen az olvasásból. A kényelem segít abban, hogy a gyerek hosszabb ideig egy helyben maradjon és elmerüljön a szövegben. Ha a környezet hívogató, az olvasás nem egy kényelmetlen kötelesség lesz. Ez a kis kuckó a nyugalom szigete lehet a zajos hétköznapokban.
Nem kell hozzá külön szoba, egy kihasználatlan sarok is megfelel a célnak. Néhány párna a földön vagy egy babzsákfotel már bőven elegendő. A lényeg az intimitás és a zavartalanság megteremtése.
A gyerekek imádják a bunkerépítést és a saját kis rejtekhelyeket. Szeretik, ha van egy olyan helyük, ami csak az övék, és ahol senki nem zavarja őket. Egy saját polc a kedvenc köteteknek szintén növeli a birtoklási vágyat és a megbecsülést. Itt elmerülhetnek a fantáziavilágukban, távol a külvilág zajától. A kuckó hangulata önmagában is olvasásra csábít.
Az esti közös olvasás is ide kötődhet, ami a nap legnyugodtabb pontja. A meleg fények és a biztonságos környezet segít az elcsendesedésben. Ez lesz az a pillanat, amit a gyerek egész nap várni fog. Várni fogják a közös kalandokat, amiket a könyvek lapjain élnek át.
Ne csak az olvasásra, hanem a közös beszélgetésre is figyeljünk
Az olvasás nem ér véget az utolsó mondatnál, sőt, ott kezdődik csak igazán a feldolgozás. Kérdezzük meg a gyereket, mi tetszett neki legjobban a történetben, vagy melyik szereplővel azonosult volna legszívesebben. Szerinted miért döntött így a főhős? Te mit tettél volna a helyében? Ezek a kérdések fejlesztik a kritikai gondolkodást és az empátiát is. A gyerek érzi, hogy a véleménye fontos, és a könyv egy közös kapcsolódási ponttá válik a szülővel.
A történetek kapcsán előjöhetnek olyan témák is, amikről egyébként nehéz lenne beszélni. Együtt nevethetünk a vicces fordulatokon, vagy közösen izgulhatunk a megoldásért. A könyv így nem csak egy tárgy, hanem egy híd lesz a generációk között. Ez a típusú figyelem teszi igazán értékessé az együtt töltött időt.
Az olvasás megszerettetése nem sprint, hanem egy hosszú távú maraton, amely türelmet és odafigyelést igényel. Nem a kiolvasott oldalak száma a mérvadó, hanem az a kíváncsiság, amivel a gyerek a világ felé fordul. A türelem kifizetődik, amikor azt látjuk, hogy gyermekünk elmélyülten böngészik egy új kötetet. Adjunk időt nekik a felfedezésre, és ne sürgessük a fejlődést. A könyvek iránti szeretet az egyik legszebb ajándék, amit útravalóul adhatunk nekik a felnőtté váláshoz.
