Grúzia, vagy ahogy a helyiek hívják, Szakartvelo, egyre népszerűbb úti cél a magyar utazók körében is. Nem véletlenül, hiszen a Kaukázus lábainál fekvő ország mindenből a legjobbat kínálja a látogatóknak. A hófödte ötezres csúcsoktól a Fekete-tenger partjáig minden megtalálható ezen a viszonylag kicsi területen. Aki egyszer idevetődik, az biztosan visszavágyik majd a semmihez sem fogható hangulat miatt.
A Kaukázus vonulatai között minden túrázó megtalálja a számítását
Grúzia északi része a hegyek szerelmeseinek igazi paradicsom, ahol a természet még érintetlennek tűnik. Svaneti régiója és Mestia városa tökéletes kiindulópont a vadregényes tájak felfedezéséhez. Az ötezer méteres csúcsok látványa minden fáradságot megér egy-egy hosszabb túra során. Itt még érezhető az őserő és a végtelen nyugalom kettőse.
Az utak néha rögösek, de a panoráma kárpótol minket a zötykölődésért a hegyi szerpentineken. A Kazbegi-hegy lábánál fekvő Szentháromság-templom az ország egyik legismertebb jelképe, amely magányosan dacol az elemekkel. Sokan csak ezért az egyetlen látványért utaznak el ilyen messzire a civilizációtól. A friss hegyi levegő és a csend azonnal kiszakít a városi hétköznapokból.
A túraútvonalak egyre jobban jelzettek, de érdemes helyi vezetőt fogadni a nehezebb szakaszokra. A biztonság mindig elsődleges legyen a magashegyi környezetben, hiszen az időjárás gyorsan változik. A természet itt kiszámíthatatlan, de rendkívül nagylelkű is a kitartó vándorokkal.
Tbiliszi óvárosában a múlt és a jelen különleges randevút ad egymásnak
A főváros egy vibráló, élettel teli metropolisz, ahol a modern építészet bátran keveredik a történelmi negyedekkel. Az óváros szűk, macskaköves utcáin sétálva lépten-nyomon faragott faerkélyekbe és dőlt falú házakba botlunk. A Narikala-erőd büszkén magasodik a város fölé, éjszaka pedig fényárban úszva őrzi a lakók nyugalmát. Esténként a kivilágított Béke hídja futurisztikus látványt nyújt a folyó felett átívelve. A város lüktetése azonnal magával ragadja az embert, amint kilép a szállásáról. Minden sarok tartogat valamilyen apró meglepetést vagy egy rejtett udvart.
Nem szabad kihagyni a kénes fürdőket sem, amelyek a város nevét és alapításának legendáját is adták. A gőzölgő kupolák alatt évszázados hagyományok elevenednek meg a rituális masszázsok során. Ez a legjobb módja a regenerálódásnak egy hosszú, gyalogos városnéző nap után. A helyiek is előszeretettel látogatják ezeket a közösségi tereket a pihenés reményében.
A grúz konyha ízei után garantáltan más szemmel nézünk majd a gasztronómiára
Ha Grúziáról beszélünk, nem mehetünk el szó nélkül a fejedelmi ételek mellett sem. A hacsapuri, azaz a sajttal töltött lepénykenyér, az ország nemzeti büszkesége és minden étkezés alapja. Minden régiónak megvan a saját változata, de az adzsári típus a leglátványosabb a formája miatt. Ezt egy szem tükörtojással és egy darab vajjal tálalják a forró tészta közepén. Az ízek harmóniája egyszerűen leírhatatlan, minden falat egy kis boldogság.
A hinkali egy másik alapvetés, amit mindenképpen meg kell kóstolni egy helyi vendéglőben. Ezek a húsos batyuk forró alaplevet rejtenek a tészta belsejében, amit ügyesen kell kiszürcsölni. Megenni őket külön művészet, hiszen nem szabad hagyni, hogy az értékes lé kifolyjon a tányérra. A helyiek kizárólag kézzel eszik, és a tészta kemény szárát a tányér szélén hagyják.
A zöldségek és a különleges fűszerek használata is mesteri ezen a vidéken. A dió és a gránátalma szinte minden salátában és szószban felbukkan, egyedi karaktert adva az ételeknek. A pkhali nevű zöldségkrémek nemcsak egészségesek, hanem a színes tálalásuk miatt rendkívül étvágygerjesztőek is. A friss alapanyagok valódi íze visszarepít minket a vidéki nagyszülők konyhájába.
Az utcai árusoknál mindig kapható csurcsela, ami egy természetes és laktató édesség. Diót vagy mogyorót fűznek fel egy madzagra, majd sűrű, liszttel sűrített szőlőlébe mártják többször egymás után. Ez a grúzok hagyományos energiachips-e, amit túrázáshoz is gyakran magukkal visznek a hegyekbe. Tartós, tápláló és nagyon különleges csemege az édesszájúaknak. Az illata az egész piacot belengi a fűszeres aromájával. Érdemes többet is venni belőle, mert ajándéknak is kiváló.
Érdemes ellátogatni Kaheti régiójába a világ legősibb borainak nyomában
Grúziát a bor bölcsőjeként emlegetik világszerte, és erre minden tudományos bizonyítékuk megvan. Régészeti leletek tanúsítják, hogy már nyolcezer évvel ezelőtt is készítettek itt bort a helyiek. A hagyományos módszer során földbe ásott óriási agyagedényekben, úgynevezett kvevrikben érlelik a nemes nedűt. Ez a technológia az UNESCO szellemi világörökségének is szerves részét képezi. A végeredmény egy semmihez sem fogható, rendkívül karakteres ízvilágú ital.
Kaheti az ország legfontosabb bortermelő vidéke, ahol végtelen szőlőültetvények fogadják az utazót. A pincészetek kapui szinte mindig nyitva állnak az érdeklődők és a szomjas vándorok előtt. Itt nemcsak kóstolni lehet, hanem a készítés ősi folyamatába is betekintést nyerhetünk a gazdák segítségével. A borászat itt nem csupán egyszerű munka, hanem szent örökség és mindennapi életforma. Minden családnak megvan a saját titkos receptje, amit nemzedékről nemzedékre adnak tovább. A vendégeket pedig kivétel nélkül a legjobb évjáratokkal kínálják meg a pincében.
A fehérborok itt gyakran borostyánsárga színűek a hosszú, héjon történő áztatásnak köszönhetően. Ezek a borok sokkal testesebbek és tanninban gazdagabbak a nálunk megszokott könnyed fajtáknál. Elsőre talán szokatlan lehet az intenzív ízük, de hamar meg lehet kedvelni a mélységüket. Kiválóan passzolnak a nehezebb, fűszeres grúz húsételekhez és a zsíros sajtokhoz is. A kóstolás során szinte érezzük a történelem súlyát a poharunkban.
A helyiek vendégszeretete és a szupra hagyománya örök élményt ad
A grúzok szerint a vendég Isten ajándéka, és ennek megfelelően, kitüntetett figyelemmel is bánnak vele. Nem ritka, hogy egy teljesen idegen utazót is behívnak az asztalukhoz egy közös, bőséges ebédre. A szupra egy rituális lakoma, ahol az ételek élvezete mellett a tartalmas beszélgetésé a főszerep. A tamada, vagyis az asztalfőnök irányítja az eseményeket és mondja el a kötelező tósztokat. Ezek a köszöntők gyakran mély filozófiai gondolatokat vagy tanulságos történeteket tartalmaznak a barátságról.
A zene és a tánc is elválaszthatatlan része a közösségi életnek és a mulatságoknak. A grúz polifonikus éneklés hátborzongatóan szép, többszólamú és érzelmes élmény minden hallgató számára. A dinamikus néptáncok pedig az ország harcias, büszke és elszánt múltját idézik fel a színpadon. Az ember itt pillanatok alatt egy nagy és befogadó család részének érezheti magát. A búcsúzáskor pedig már igaz barátként tekintenek ránk a házigazdáink.
Hasznos tanácsok a biztonságos és zökkenőmentes felfedezéshez
Az országba való beutazáshoz a magyar állampolgároknak jelenleg elegendő egy érvényes személyi igazolvány is. A repülőjegyek ára fapados járatokkal kifejezetten kedvező, ha legalább néhány hónappal előbb foglalunk. Tbiliszi mellett Kutaiszi repülőtere is remek opció lehet az érkezéshez és a csillagtúrákhoz. Érdemes azonnal helyi SIM-kártyát venni a könnyebb navigáció és a folyamatos kapcsolattartás érdekében. Az internetlefedettség a nagyobb városokban és a frekventált helyeken meglepően jó.
A közlekedés legnépszerűbb és legolcsóbb formája a marsrutka, ami egyfajta fehér iránytaxiként funkcionál. Ezek a kisbuszok szinte bárhová elvisznek az országban, de a menetrendjük néha kissé rugalmasan alakul. Aki nagyobb kényelemre vágyik, az bérelhet terepjárót vagy saját sofőrt is a kirándulásokhoz. A vezetési stílus Grúziában tartogathat meglepetéseket a rutinosabb európai sofőröknek is. Mindig legyünk körültekintőek az utakon, különösen a beláthatatlan hegyi kanyarokban. A szabadon kószáló tehenek és malacok gyakori vendégek a forgalmas aszfalton is.
A hivatalos fizetőeszköz a lari, és bár a kártyás fizetés terjed, a készpénz még mindig elengedhetetlen. Kisebb falvakban, családi vendégházakban vagy a piacokon csak papírpénzzel tudunk boldogulni. A borravalót a legtöbb étteremben már fixen felszámolják a végösszeg mellé a számlán. Ennek ellenére a különösen kedves kiszolgálást megköszönhetjük egy kevés plusz aprópénzzel is.
Grúzia egy olyan kincsestár, amely még nincs teljesen felfedezve a romboló tömegturizmus által. A drámai hegyi tájak, az ősi kultúra és a páratlan ízek kombinációja garantálja a felejthetetlen kalandot. Induljunk útnak bátran, és hagyjuk, hogy ez a különleges ország teljesen magával ragadjon minket.
