A gyerekek mozgásfejlődése az első években látványosan változik: az első bizonytalan lépések után fokozatosan alakul ki a biztos járás, a helyes testtartás és az izomzat egyensúlya. Ebben az időszakban a láb még fejlődésben van, így nem ritka, hogy a szülők bizonytalanságot éreznek vajon normális, ahogyan a gyerek jár, vagy már valamilyen lábfejlődési rendellenesség jeleit látják?
A két leggyakoribb eltérés a bokasüllyedés és a lúdtalp, amelyek sokszor együtt is megjelennek, és ha nem kezelik időben, hosszú távon befolyásolhatják a testtartást és a mozgást.
Mi a különbség a bokasüllyedés és a lúdtalp között?
A két fogalmat sokszor egymás szinonimájaként használják, pedig nem teljesen ugyanazt jelentik. A bokasüllyedés (vagy más néven valgus bokaállás) azt jelenti, hogy a boka befelé dől, és a testsúly nem egyenletesen oszlik el a lábfejen. Ilyenkor a sarok és a boka nem alkot egy egyenes vonalat, hanem enyhén „szétnyílik” befelé.
A lúdtalp ezzel szemben a lábboltozat lesüllyedését jelenti. Normális esetben a lábfejnek van egy természetes íve (a talp középső része nem ér le teljesen a földre). Ha ez az ív eltűnik, a talp teljes felülete érintkezik a talajjal – ez a lúdtalp.
A két probléma gyakran együtt jár, hiszen a boka dőlése és a boltozat süllyedése egymást erősítik.
Hogyan ismerhető fel a bokasüllyedés és a lúdtalp?
A szülők gyakran már korán észrevehetik, hogy valami nem stimmel a gyerek járásával. Az egyik legjellemzőbb jel, hogy a gyermek befelé dőlő bokával jár, vagy a cipője néhány hét alatt egyoldalúan kopik – leginkább a belső élen.
Ha a gyerek gyakran botladozik, hamar elfárad a sétában, vagy panaszkodik a lábfájásra, szintén gyanakodhatunk. A lúdtalp jele lehet, ha a talp középső része teljesen a földre simul, és nem látszik a boltozat íve.
Egy egyszerű házi módszerrel is ellenőrizhetjük: ha a gyerek nedves lábbal rááll egy papírlapra, és a lenyomat teljesen kitölti a talp formáját, az a boltozat süllyedésére utalhat.
Fontos azonban tudni, hogy hároméves kor alatt a lúdtalp még természetes jelenség, hiszen a talp zsírrétege vastag, és az ívek még nem fejlődtek ki teljesen. A problémáról akkor beszélünk, ha a jelenség 4–5 éves kor felett is megmarad, vagy romlik.
Mikor forduljunk szakemberhez?
Ha a fentiek bármelyikét észleljük, érdemes gyermekorvoshoz vagy ortopéd szakorvoshoz fordulni. A szakember megfigyeli a járást, megvizsgálja a láb állását, a boka szögét és a lábboltozatot. Bizonyos esetekben lábnyom-vizsgálatot vagy podoszkópos elemzést is végeznek, ami pontos képet ad a talp terhelési pontjairól.
A korai diagnózis különösen fontos, mert minél előbb kezdődik a korrekció, annál nagyobb az esély arra, hogy a probléma maradandó következmények nélkül rendeződik.
A diagnosztika utáni teendők
Ha az orvos megerősíti, hogy a gyereknek bokasüllyedése vagy lúdtalpa van, nem kell kétségbe esni – a legtöbb esetben a megfelelő kezeléssel és odafigyeléssel jól korrigálható. A kezelés több elemből állhat, attól függően, milyen mértékű az elváltozás.
Az egyik leggyakoribb teendő, hogy a szakorvos speciális gyógytornát javasol, ami erősíti a talp és boka izmait. Ezek az izmok segítenek visszaállítani a láb természetes tartását. A gyerekeknél ez játékosan is gyakorolható – például mezítlábas járással, labdagörgetéssel vagy kavicsokon lépegetéssel.
Emellett gyakran javasolják a supinált gyerekcipő rendszeres viselését. Ennek a cipőnek a sarka enyhén kifelé döntött, ami korrigálja a boka befelé dőlését, és segíti a helyes súlyeloszlást. A szupinált cipő nem kényszeríti a lábat természetellenes helyzetbe, hanem fokozatosan tereli vissza a megfelelő tartás felé. Fontos, hogy ilyen cipőt csak orvosi javaslatra, és a megfelelő méretben válasszunk, mert a rosszul illeszkedő cipő többet árthat, mint használ.
Súlyosabb esetekben az orvos talpbetétet, ortopéd cipőt vagy rendszeres gyógytornát is előírhat. A legfontosabb, hogy a kezelési folyamat során a szülő következetesen figyelje, hogy a gyerek valóban használja a korrekciós eszközöket, és megfelelő cipőt hordjon minden nap.
Megelőzhető a probléma?
Bár a bokasüllyedés és a lúdtalp bizonyos mértékben örökletes hajlam is lehet, a legtöbb esetben helyes mozgással és megfelelő cipőválasztással megelőzhető. A mezítlábas járás természetes terepen – például fűben, homokban – segíti az izmok fejlődését.
Fontos, hogy a gyerek ne hordjon túl merev cipőt, mert az megakadályozza az izmok önálló működését. A könnyű, rugalmas, jól szellőző cipők erősítik a láb természetes mozgását.
A szülőknek érdemes figyelni a cipő kopását is: ha a talp mindig egyoldalúan használódik, az már figyelmeztető jel lehet.
A bokasüllyedés és a lúdtalp a gyerekeknél gyakori, de időben felismerve jól kezelhető elváltozások. A korai diagnózis és a megfelelő terápia – legyen az gyógytorna, ortopéd betét vagy szupinált gyerekcipő – segíthet abban, hogy a gyerek lába egészségesen fejlődjön, és ne okozzon panaszt később sem.
A legfontosabb, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a jeleket: a befelé dőlő boka, a gyors cipőkopás vagy a lábfájdalom mindig üzenet. A gyerek lába az alapja minden mozgásnak, ha most odafigyelünk rá, biztos alapot adunk a jövő egészséges testtartásához és mozgásához is.