A testvéri kapcsolat az egyik leghosszabb és legmeghatározóbb viszony az ember életében. Szülőként gyakran álmodozunk arról, hogy gyermekeink egymás legjobb barátai lesznek, akik felnőttként is mindenben támogatják a másikat. Azonban a harmonikus viszony nem alakul ki magától, hiszen a gyerekszoba falaiban gyakran dúlnak komoly csaták is.
A testvérféltékenység és a versengés természetes jelenség, de a szülői hozzáállás alapjaiban határozza meg, hogy ezek a súrlódások elmélyítik-e a szakadékot, vagy megtanítják a gyerekeket az együttműködésre. Némi tudatossággal és türelemmel olyan hidakat építhetünk közöttük, amelyek évtizedekig kitartanak majd. Nézzük meg, mire érdemes figyelni a mindennapi nevelés során.
Az egyenlőség helyett a méltányosságra törekedjünk
Sok szülő esik abba a hibába, hogy mindent patikamérlegen mér ki a gyerekei között. Ha az egyik kap egy csokit, a másiknak is jár, ha az egyik tíz percet gépezhet, a másik is pontosan annyit kap. Ez a fajta kényszeres egyenlősdi azonban gyakran éppen a versengést erősíti, hiszen a gyerekek figyelme a másik juttatásaira fókuszál. Ahelyett, hogy mindent ugyanúgy adnánk, próbáljuk meg az egyéni szükségleteket hangsúlyozni.
Magyarázzuk el nekik, hogy mindenki akkor kap meg valamit, amikor arra valóban szüksége van. Ha a nagyobbiknak új cipő kell, mert kinőtte a régit, a kisebbiknek nem feltétlenül kell kapnia valamit csak azért, hogy ne érezze magát háttérbe szorítva. Ezzel arra tanítjuk őket, hogy bízzanak abban, a saját igényeik is sorra kerülnek majd. Hosszú távon ez csökkenti a folyamatos összehasonlítgatást a fejükben.
A méltányosság elve segít abban is, hogy a gyerekek felismerjék egymás egyediségét. Ha látják, hogy a szülő figyelembe veszi a személyes vágyaikat, kevésbé fogják fenyegetve érezni magukat a testvérük jelenlététől. Ez az alapja annak, hogy ne riválist, hanem szövetségest lássanak a másikban.
Tanítsuk meg nekik a konfliktusok békés feloldását
A veszekedés nem feltétlenül rossz dolog, sőt, a gyerekkori viták kiváló terepet biztosítanak a szociális készségek gyakorlására. Szülőként a legnagyobb hiba, ha azonnal bíróként lépünk fel és igazságot akarunk tenni. Ezzel ugyanis megfosztjuk őket a lehetőségtől, hogy maguk jöjjenek rá a megoldásra. Inkább mediátorként legyünk jelen, aki segíti a párbeszédet.
Kérjük meg őket, hogy mindketten mondják el a saját nézőpontjukat anélkül, hogy a másik szavába vágnának. Segítsünk nekik megfogalmazni az érzéseiket, például a dühöt vagy a csalódottságot. Ha a felek megértik egymás motivációit, sokkal könnyebben jutnak el egy olyan kompromisszumig, ami mindkettőjüknek elfogadható. Ez a készség felnőttként a munkahelyen és a párkapcsolatokban is aranyat ér majd.
Kerüljük el a skatulyák és címkék használatát
Gyakran akaratlanul is ráragasztunk a gyerekekre bizonyos szerepeket, amik aztán meghatározzák a viszonyukat. Ő az okos, ő a sportos, ő a művészlélek, vagy éppen ő a problémás gyerek. Ezek a címkék szűk keretek közé szorítják őket, és felesleges rivalizálást szülnek a területek között. A gyerekek úgy érezhetik, hogy egy bizonyos szerep már foglalt, így nem is érdemes próbálkozniuk benne.
Hagyjuk, hogy minden gyerek szabadon kísérletezzen különböző hobbikkal és tulajdonságokkal. Ne hasonlítsuk össze a tanulmányi eredményeiket vagy a sportban elért sikereiket. Mindenki a saját útját járja, és a szülő feladata, hogy ezt az egyéni fejlődést támogassa. Ha nincs kényszeres megfelelés egy előre meghatározott szerepnek, a testvérek is felszabadultabban tudnak örülni egymás sikereinek.
A skatulyázás elkerülése azért is fontos, mert megelőzi a neheztelés kialakulását. Ha valaki mindig a jó gyerek szerepébe kényszerül, egy idő után tehernek érezheti ezt, és haragudni fog a lázadóbb testvérére. Engedjük meg nekik, hogy többoldalúak legyenek, és hibázhassanak is. Az elfogadó légkörben a testvéri szeretet is könnyebben virágzik ki.
Hagyjunk teret az egyéni fejlődésnek is
Bár fontosak a közös programok, minden gyereknek szüksége van saját térre és saját barátokra is. Ne erőltessük, hogy mindig mindenhova együtt menjenek, és ne várjuk el a nagyobbtól, hogy folyamatosan bébiszittere legyen a kicsinek. Ha megadjuk nekik a szabadságot, hogy külön is létezzenek, sokkal értékesebb lesz az az idő, amit egymással töltenek.
A külön töltött idő segít abban, hogy ne érezzék egymást fojtogatónak. Saját élményeket gyűjthetnek, amiket aztán otthon elmesélhetnek a másiknak. Ez erősíti az egyéni identitást és csökkenti az egymás közötti súrlódásokat. A privát szféra tiszteletben tartása a szülő részéről is alapvető fontosságú.
A közös élmények ereje a hétköznapokban
A jó kapcsolat alapja a sok pozitív közös emlék, ami ellensúlyozza a nehezebb pillanatokat. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyekben a testvéreknek együtt kell működniük egy közös cél érdekében. Ez lehet egy társasjáték, egy közös bunkerépítés a nappaliban vagy akár egy családi kirándulás megtervezése. A lényeg, hogy érezzék: egy csapatban játszanak.
A közös nevetések és a titkos szövetségek a szülők ellen néha a legjobb összekovácsoló erők. Ne bánjuk, ha néha összesúgnak a hátunk mögött, vagy együtt találnak ki valamilyen csínyt. Ezek a pillanatok építik fel azt a bizalmi hálót, ami felnőttkorukban is megmarad. A közös rituálék, mint az esti mese vagy a hétvégi palacsintázás, szintén erősítik az összetartozást.
Fontos, hogy ezek az élmények ne legyenek kényszerítettek, hanem természetesen fakadjanak a család életéből. Figyeljük meg, mi az a tevékenység, amit mindketten szívesen csinálnak, és adjunk nekik lehetőséget rá. A közös sikerélmény minden szónál hatékonyabban tanítja meg nekik az együttműködés örömét. Ilyenkor látják meg igazán a másikban azt az értéket, amit senki más nem adhat meg nekik.
Hogyan maradhatunk pártatlanok szülőként
A legtöbb szülő állítja, hogy ugyanúgy szereti a gyerekeit, de a gyakorlatban ezt nehéz mindig éreztetni. Fontos, hogy minden gyerekkel töltsünk külön-külön is minőségi időt, amikor csak rájuk figyelünk. Ez a kettesben töltött idő megerősíti a gyerek biztonságérzetét, és csökkenti a vágyat, hogy a testvérétől vonja el a figyelmet. Ilyenkor nincs szükség versengésre a szülői szeretetért.
Ha mégis konfliktus van, igyekezzünk objektívek maradni, és ne védjük automatikusan a kisebbet vagy a gyengébbet. Vizsgáljuk meg a helyzetet elfogulatlanul, és hallgassuk meg mindkét felet. Ha a gyerekek azt érzik, hogy a szülői szeretet nem véges erőforrás, amiért harcolni kell, sokkal nyugodtabbak lesznek. A stabil szülői háttér a legjobb alap ahhoz, hogy a testvérek között mély és őszinte szeretet fejlődhessen ki.
Végezetül ne feledjük, hogy a testvéri kapcsolat hullámzó, és lesznek benne nehezebb időszakok is. A mi feladatunk az, hogy megadjuk nekik a megfelelő eszközöket és a szeretet teljes környezetet a fejlődéshez. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk, hogy a maguk tempójában találjanak egymásra, egy életre szóló ajándékot adunk nekik. Az egymás iránti tisztelet és szeretet ugyanis a legfontosabb örökség, amit a gyerekszobából magukkal vihetnek.
